Nataliia Koba számára a fodrászat nem volt gyermekkori álom, vagy eltervezett pályakép. Nataliia húszévesen épp egy magazint lapozgatott, amikor rábukkant egy fodrászképző tanfolyam hirdetésére. Bár nem volt konkrét terve, megfogant egy gondolat: „Miért ne próbálnám meg?”

Interjúnkban megismerhetitek Nataliia Koba, ukrán fodrász történetét, aki 2018 óta Magyarországon él. Kérdeztük pályakezdéséről, hazánkba költözéséről és a filmiparral kapcsolatos terveiről is!

Fodrászversenyektől a filmiparig - Nataliia Koba interjú

Hogyan emlékszel vissza a pályád kezdetére?

Azt hiszem, az érdeklődésem már a tanfolyam felfedezésénél jóval korábban megkezdődött. Ahogy sok lány, én is figyeltem, ahogy édesanyám fodrászhoz járt. Ez a világ mindig is különlegesnek tűnt számomra – kicsit zárt, kicsit varázslatos. A flakonok, az eszközök, a hangulat – gyönyörűnek, és valami miatt fontosnak éreztem. Az első tanfolyam csak egy hónapig tartott. Utána nem igazán tudtam, hogyan lépjek előre. Próbálkoztam, gyakoroltam, és őszintén szólva, eleinte nem ment jól. De ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy nem adom fel.

Folytattam egy komolyabb, hat hónapos képzéssel. Ott építettem fel az alapokat és az alapvető készségeimet. Utána egy egyszerű fodrászszalonban kezdtem el dolgozni – nem egy luxus üzletben, hanem olyan helyen, ahol valóban a napi gyakorlaton keresztül lehet tanulni. Ma azt tanácsolom a kezdőknek, hogy már az elejétől fogva tanuljanak tapasztalt szakemberektől, de a saját útjukon alakítsák ki a pályafutásukat. Az én utam azonban a tapasztalatok, a hibák és a folyamatos gyakorlás révén alakult ki.

Pár évvel később egy kijevi belvárosi szalonban kezdtem dolgozni, és ez fordulópontot jelentett számomra. Teljesen más szint volt – az ügyfelek, a légkör, az elvárások. Ezzel együtt a gondolkodásmódom is megváltozott. Másképp kezdtem látni a munkámat, mélyebben megértettem a szakmát, és többet tanultam. Ez egy olyan időszak volt, amikor még nem voltak közösségi médiafelületek. Nem lehetett csak úgy megmutatni a munkádat, és azonnali visszajelzést kapni. Ott kellett maradnod a folyamatban – a szalonban dolgozni, jelen lenni, lépésről lépésre építeni a bizalmat. Szó szerint idővel kellett „felépítened” az ügyfeleidet.

Ma minden sokkal gyorsabb. De akkoriban a szakma másképp épült fel – türelemmel és folyamatos gyakorlással. Úgy gondolom, hogy a szakmában nemcsak a szakértelem kulcsfontosságú, hanem a gondolkodásmód is. Az, hogy igazán szereted, amit csinálsz – akár egyfajta megszállottság. Amikor igazán kíváncsi vagy, amikor felfedezni, megérteni és fejlődni akarsz. Még több mint 20 év után is megmaradtak bennem ezek az érzések.

Hogyan alakult a Magyarországra költözésed?

2018-ban költöztem Magyarországra a párommal. Úgy döntöttünk, hogy megismerjük egy másik ország életét, és kipróbáljuk magunkat egy új környezetben. Nem volt könnyű időszak – újra fel kellett építenem a vendégkörömet, és be kellett illeszkednem egy új ország kultúrájába.

A vendégeim többsége oroszul beszél, ami természetes, hiszen az emberek jobban érzik magukat, ha az anyanyelvükön kommunikálhatnak, ugyanakkor nemzetközi vendégkörrel is dolgozom. Szívesen veszek részt különböző rendezvényeken és workshopokon is. Számomra ez nemcsak egy érdekes folyamat, hanem a szakmai kapcsolatok építésének egyik módja is.

Milyennek látod a magyar szakmát?

A hajtrendek többsége a globális piacról származik – a közösségi médián, a vizuális kultúrán és a bemutatókon keresztül. A szakemberek aztán értelmezik ezeket az ötleteket, és beépítik a munkájukba. Magyarországon úgy tapasztalom, hogy nem minden szakember követi aktívan a trendeket, így a fejlődés nyugodtabb és fokozatosabb módon zajlik.

Ugyanakkor a vendégek – mint mindenhol – továbbra is ki szeretnék fejezni egyéniségüket, még akkor is, ha nem követik közvetlenül a trendeket. Itt válik fontossá a fodrász szerepe – hogy hogyan mutatja be az ötleteket, hogyan alkalmazza őket, és hogyan segít a vendégnek valami újat látni. Számomra tehát a fejlődés ezen az egyensúlyon keresztül történik – a globális trendek, az adott szakember megközelítése és a vendég elvárásai között.

Mikor kezdett érdekelni a versenyzés területe?

Hosszú ideig nem vettem komolyan a versenyeket – távolinak éreztem őket a valódi szalonmunkától. Sok szakemberhez hasonlóan én is azt gondoltam, hogy „még nem állok készen”, ami valójában csak késleltette a fejlődésemet. A fordulópont 2018-ban következett be, miután Magyarországra költöztem. Mindent a nulláról kellett újraépítenem – az ügyfélkörömet, a kapcsolataimat és a szakmai identitásomat is. Idővel elértem a stabilitást, de ez egyfajta rutint is hozott magával. Ekkor kezdtem el több kreativitást keresni a munkámban, és elmélyültem a stylingban. Ezt új kezdetnek éreztem, és visszahozta a szenvedélyemet.

2024-ben először neveztem online versenyekre, és váratlanul elnyertem az 1. helyet egy ukrán fodrászversenyen. Ez lett a kiindulópontom. Ezt követően további versenyeken és fotózásokon vettem részt, majd később részt vettem egy Georgiy Kot által tartott mesterkurzuson, ahol komolyan elkezdtem fontolóra venni az élő versenyeken való részvételt. 2025-ben részt vettem a Prestige Hungarian Hair Cupon, ahol a 3. helyet szereztem meg.

Ezt követően kezdtem el készülni a világbajnokságra egy csapattal. Igazi nemzetközi esemény volt, ahol több mint 45 ország képviseltette magát. Magyarországról nem volt résztvevő, így engem jelöltek ki az ország képviselőjeként – ami váratlan és nagyon különleges pillanat volt számomra.

A világbajnokságon a Waves kategóriákban indultam:

• 6. hely (Top 10) – Brushed Waves,
• 3. hely (bronzérem) – Hollywood Waves.

Ez az élmény fordulópontot jelentett számomra. Amit ott éreztem, az már nem félelem volt, hanem kíváncsiság és tiszta adrenalin. A méretek, az energia, a hangulat – hihetetlenül inspiráló volt. Rájöttem, hogy ami korábban visszatartott, az nem a tudásom volt – hanem a félelem.

Miért ajánlanád a fodrászoknak a versenyzést?

A versenyek olyan élményt nyújtanak, amit a szokásos szalonmunka nem tud. Ez nem csak a tapasztalt szakemberekre vonatkozik, hanem a tanulókra is. A versenyzés mindenek előtt hatalmas inspirációként szolgál. Amikor tehetséges művészek vesznek körül, és nagyon magas színvonalú munkákat látsz, az tágítja a látókörödet, motivál és fejlődésre ösztönöz.

A versenyzés gyorsítja a fejlődést és a munkát. A versenyeken szigorú időkorlátot szabnak meg, a munkádat pedig tisztán, pontosan és a megadott időn belül kell elvégezned. Ez jelentősen javítja a munkasebességedet, a fegyelmedet és a koncentrációdat, élesíti a pontosságodat és a vizuális érzékedet – teljesen más szinten kezded látni a részleteket, az alakzatokat és a minőséget.

A versenyzés hatására a vendégek nemcsak szolgáltatóként tekintenek rád, hanem olyan szakemberként, aki fejlődik és befektet a mesterségébe. A versenyek új lehetőségeket nyújtanak – kapcsolatokat, szakmai hálózatot, láthatóságot, és néha akár meghívásokat is. Igen, a versenyek befektetést igényelnek – időt, energiát és pénzt. De őszintén hiszem, hogy megéri, kiváltképp, ha kipróbálod magad nemzetközi szinten is. Számomra a versenyek nem a győzelemről szólnak, hanem a fejlődésről, a haladásról és a szenvedély megőrzéséről.

Milyen tervek foglalkoztatnak jelenleg?

Sok évnyi szakmai tapasztalat után úgy érzem, egy új szakaszba lépek – egy olyan szakaszba, amelyben azt keresem, ami igazán inspirál és életben tartja a szenvedélyemet. Számomra ez mindig a tanuláson és az új dolgok felfedezésén keresztül valósul meg. Jelenleg egyértelmű célom van: kipróbálni magam a filmiparban.

Nemrég fejeztem be egy londoni szakmai képzést az Academy Studio Iverben, amely a filmekhez készülő parókákra összpontosított, és ez egy teljesen új irányt nyitott meg számomra. Úgy érzem, mintha újrakezdeném – de ezúttal már tapasztalattal a hátam mögött. Most teljes mértékben a tanulásba merülök: parókakészítést tanulok, de a smink és a speciális effektusok terén is fejlődni szeretnék. Ez egy teljesen új terület számomra, és nagyon izgat.

Szeretnék az oktatás felé is elmozdulni a styling területén. Sok évnyi hajvágás és hajfestés után rájöttem, hogy a styling az, ami igazán energiát ad nekem. A jövőmet tehát két irányban tudom elképzelni:

• a forgatásokon, a filmgyártásban,
• a styling tanításában – a klasszikus technikáktól a modernebb megközelítésekig.

Képek: Nataliia Koba

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)