Fodrászállás külföldön című sikeres sorozatunkat folytatjuk, amelyben különböző országokban dolgozó magyar fodrászokat kérdezünk jelenlegi életükről, elhelyezkedésükről, az ottani fodrászvilágról és lehetőségeikről. Legújabb interjúalanyunk: Kriskó Lívia, célpontunk pedig Ausztrália.

1. Mikor és miért mentél ki külföldre?

Budapesten éltem és dolgoztam, majd 2008. január 8-án landoltam Sydneyben.

2. Milyen gyorsan találtál magadnak (fodrász) munkát?

A nyelv hiánya miatt nem vettek fel fodrásznak, tanultam és takarítóként dolgoztam jó pár hónapig. Aztán sikerült elhelyezkedni fodrászként, de sajnos csak néhány hét volt, mert a sors úgy hozta, hogy egy másik magyar nővel dolgoztam együtt, akinek kellett a szponzor vízum a letelepedéshez, így ő maradt ebben az állásban.

Később elköltöztem Új-Zélandra, ahol egy vasárnap délután sétálgatva megláttam egy üzletet. Másnap fogtam az önéletrajzomat, és megpróbálkoztam nálunk álláskereséssel. Addigra már jobban tudtam angolul. Másnap kezdtem, így dolgoztam végül öt évig Auckland-ben. 2017-ben, már új-zélandi állampolgárként visszaköltöztem Ausztráliába, Gold Coastra, újraindult a munkakeresés. Találtam is egy egész jó helyet egy kisebb bevásárlóközpontban, ám a sors fintorának köszönhetően a korábbi sydney-i nő is itt dolgozott, így megismétlődött az akkori szituáció. Megint munka nélkül maradtam.

A járvány alatt csináltam otthon egy kis szalont és ott dolgoztam. A közösségi médiában mentek a hirdetések, ezek a vendégek pedig a mai napig megvannak. Nem túl sok, de ma már nem is dolgozom főállású fodrászként. A járvány után elhelyezkedtem egy nagyon kedves házaspárnál, akik akkor vettek át egy üzletet. Velük dolgoztam kb. egy évet, aztán úgy alakult, hogy eladták az üzletet. A másik tulaj nem volt szimpatikus és a szakmához sem értett, így távoztam.

3. Volt esetleg problémád fodrász-vendég viszonylatban a nyelvi akadályok miatt?

Azt gondolom, hogy nekem szerencsém volt. Szerettek a kollégáim, kijavítottak, ha valamit nem jól mondtam, szeretett a főnököm és a vendégeim is. Soha nem voltak problémák.

4. Megélhetés szempontjából milyen választás külföldön fodrászként dolgozni?

A fizetések alacsonyak, kiváltképp ha szükséged van a munkára és a vízumra. Félretenni nem lehet, sok a vízumdíj, amit négy évig fizetni kell és csak az ötödik évben lehet kérni az állampolgárságot. Fizetés tekintetében osztályozva van, hogy ki hány évet dolgozott. Minél idősebb valaki, annál több pénzt kellene, hogy kapjon, ezt azonban sok helyen nem tudják finanszírozni, így fiatal munkaerőt keresnek.

A járvány óta minden megváltozott, kevesebb az emberek pénze, felmentek az árak, nemigen van most igény a szépségipari szakmákra, sorra zárnak be üzletek. Már én sem dolgozom főállású fodrászként, itthon még néhány vendég haját levágom, hogy ne felejtsem el a technikákat.

5. Milyen a vendégek hozzáállása a külföldről érkező szakemberekhez?

Kedves, helyes emberek voltak a vendégek, voltak köztük külföldiek és helyiek is. Ha azt kapták, amit kértek, senkinek nem volt semmi problémája. Természetesen itt is vannak problémás vendégek, de nálam ők "feketelistára" kerültek. Nekem nem volt komolyabb gondom vendéggel. Inkább szakmai féltékenység volt jelen, akár magyarral, akár helyi szakemberrel dolgoztam.

6. A hatóságok részéről milyen papírt kellett beszerezned az elején, hogy munkát vállalhass? Központilag kaptál ehhez segítséget?

Nem kellett a papírokkal bajlódni, az érettségivel kiegészített szakmunkás bizonyítványt elfogadják. Ez az itteni négyes szintű képzésnek felel meg, csak hivatalos fordítást kértek hozzá. De ez is a letelepedéshez kellett, a munkáltatókat nem érdekli. Mutasd meg, mit tudsz, és fel vagy véve.

7. Milyen egy átlagos munkanap és milyen hosszú?

Az üzletek 9-5-ig vannak nyitva, csütörtökön (az a fizetés-nap) tovább, este hétig, esetleg nyolcig, de nincs nagy tolongás.

8. Lelkileg mennyire megterhelő egy másik országban élni, távol a szeretteidtől?

Az első öt év nagyon nehéz volt, mind anyagilag, mind érzelmileg. Hiányzik a család, a gyerekeim nem akartak kiköltözni, de járnak hozzám látogatóba, és most már én is megyek vissza, évente több hétre. A második öt évben pedig újrakezdtem mindent, csak már nem kellett vízumot és letelepedési engedélyt intézni.

9. Tervezed, hogy hazaköltözöl?

Nem tervezek visszaköltözni Magyarországra, ha költöznék, akkor valamelyik angol nyelvterületű melegebb szigetre nyugdíjasként. Ha újrakezdeném is belefognék a költözésbe. Csupán annyit bántam meg, hogy nem tettem meg már korábban, és hogy nem hoztam magammal a családomat.

Segítsd a munkánkat!

Kérjük, segítsd a Fodrászinfó tartalomgyártási munkáját az alábbi kérdőív kitöltésével! Kattints a képre!

Képek: Kriskó Lívia

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)