Kökény Ferenc pályája minden fodrász számára példaértékű lehet. Számos magyar és nemzetközi versenyen ért el szép eredményeket, mára azonban már nem oktat és nem tart bemutatót. Kökény Ferenccel beszélgettünk interjúsorozatunkban!

1. Hogyan helyezkedtél el a fodrászpályán?

A szakmát 1958-ban kezdtem tanulóként. Veresegyházra jártam tanulni Kiss József fodrászmesterhez, aki egy rendkívül gyors kezű fodrász volt. Abban az időben általában borotváltunk, illetve kézi hajvágóval dolgoztunk. Később aztán bekerültem a VI. kerületi Fodrászszövetkezetbe az akkori Lenin körút és a Rudas László utca sarkára. A versenyzést már ekkor elkezdtem, rendszerint jó helyezéseket értem el. 1960-tól kezdtem aztán igazán versenyezni, csalódásokkal és sikerekkel egyaránt.

1969-ben lettem először Országos Mesterbajnok, majd a 70-es években még kétszer. Többek között moszkvai, valamint varsói versenyeken és bajnokságokon is értem el első helyezést, majd Bécsben megnyertem a Goldener Stephan’s Dome-ot, ami abban az időben szocialista országbéli versenyzőként nagy sikernek számított. Ezen kívül Európa-Bajnokságon is értem el negyedik helyezést. A versenyek befejezésével hosszú ideig voltam a férfiválogatott trénere. Az általam felkészített fodrászok pedig számos versenyen értek el kiváló helyezéseket.

2. Milyen volt a szövetkezeti fodrászélet?

Másodéves tanulóként kerültem a szövetkezetbe. Szerencsém volt, mert az ott dolgozók többsége versenyző is volt, így magukkal vittek a versenyekre, ahol engem is megragadott ez a világ. A szövetkezetben termelési százalékra dolgoztunk, a férfifodrászatban akkoriban kezdődött a borotva-hajvágás divatja. Ez akkoriban 12 forintba került.

3. Milyen volt a miliő és a vendégkör?

Teljesen vegyes vendégkörünk volt. Az üzlet közel volt a Nyugati-pályaudvarhoz, így reggel 6.30-tól este 9-ig voltunk nyitva. Két műszakban szolgáltuk ki a vendégeket. Mindig számon tartottuk, hogy mikor érnek be a vonatok, hogy addigra készenlétben állhassunk. Ebben az üzletben dolgoztam először elektromos hajvágógéppel. Ezeknek az időknek a legnagyobb tanulsága az volt, hogy mindenkitől lehetett tanulni a csapatban. A versenyzőket pedig támogatta a szövetkezet útiköltséggel és nevezési díjjal. Manapság azonban egy versenyzőnek nagyon mélyen a zsebébe kell nyúlnia, mert kevés a szponzor.

4. Ha már versenyek: vittek magukkal a kollégák, de mikor érkezett meg az érzés, hogy te ezt valójában szeretnéd?

Ahogy a szövetkezethez kerültem lehetőségem nyílt tanulóversenyen indulni. Ez azért volt nagyon jó, mert ha valakinek ilyen korán sikerélménye van egy versenyen, az motivációt jelent a továbbiakra nézve. Az első vizsgámnál a modell az utolsó pillanatban lemondta a dolgot. Egy barátom kerített nekem új modellt, akinek akkor vágtam először a haját. Ötösre vizsgáztam, és azt mondták, látszik, hogy sokat gyakoroltam, jó versenyző lennék. Ez mellbe vágott, és onnantól célom lett, hogy versenyezzek.

Nagyon sokféle helyezést értem el, de sosem voltam elkeseredve. Mindig azt mondtam, hogy egy jó helyezést elérni nehéz, megtartani még nehezebb. Egy versenyen két elégedett ember van: az első és az utolsó előtti. Soha nem fogadtam el, amikor a társaim azt mondták, hogy biztosan megnyertem, a zsűrit szidták vagy a modell alkalmasságát kérdőjelezték meg. Egy versenyen a kész frizurával meg kell verni a zsűrit a kész frizurával.

5. Említettél nemzetközi versenyeken elért szép helyezéseket is. Mit jelentenek ezek számodra?

Azt gondolom, hogy szerencse is kell hozzá. Értünk el szép eredményeket, annak ellenére, hogy szocialista ország voltunk. El voltunk szeparálva és le voltunk maradva a trendek tekintetében. Ma már az interneten minden ott van, sokkal könnyebb a fiatalok helyzete.

A nemzetközi versenyeken nagyon sok barátra és ismerősre tettem szert a szocialista blokkban: szovjeteket, lengyeleket, románokat, bolgárokat és németeket ismertem meg. A későbbi versenyeken drukkoltunk egymásnak és sokáig leveleztünk néhányukkal.

6. Megmaradtak ezek a barátságok?

Sajnos nem sok, ráadásul sokan már nincsenek is az élők sorában. Egy NDK-ban megismert szakemberrel azonban a mai napig tartjuk a kapcsolatot 1970 óta. Szinte minden évben meglátogatjuk egymást, egy ideig egymásnál lakunk. Ha még elmennék nagy, nemzetközi versenyekre, biztos vagyok benne, hogy találkoznék régi ismerősökkel.

Amikor 80 éves lettem, abbahagytam az oktatást és a bemutatókat is. Történt velem egy érdekes szituáció: egy idősebb kollégám fellépésén néhány fiatal illetlen megjegyzéseket tett az illető korára. Én persze pont hallottam és szóvá is tettem. Ők elnézést kértek, ám valahol mélyen megfogalmazódott bennem az, hogy részben igazuk van. Van egy pont, amikor már nem kell színpadra állni. Nem szeretném megélni azt, hogy bárki megkérdőjelezi a színpadi jelenlétemet.

7. Ennek ellenére sok versenyen jelen vagy nézőként. Hogy éled meg ezeket az eseményeket?

Ahol tehetem, ott vagyok, eljárok Hajas Lászlóval, Szécsényi Istvánnal és Papasz Vasziliosszal, akivel egyébként 15 évig jártam Prágába bemutatókat tartani. Évekig szedtem be a zsűrilapokat a Magyar Bajnokságon, és 50 évig jártam Miskolcra felkészíteni, de már ezekről is letettem. Nézőként azonban az idei Magyar Bajnokságon is ott leszek.

Ami az érzéseimet illeti: „hej, ha én is köztetek lehetnék!” Néha felkelek reggel, a feleségem pedig látja rajtam, hogy máshol jártam. Álmomban gyakran versenyzek, bemutatót tartok vagy oktatok. A mögöttem álló éveket és élményeket nem lehet kitörölni. Rengeteg eseményen jönnek oda hozzám korábbi tanulóim, akikkel már évtizedek óta nem találkoztam. A találkozások, ölelések, dicsérő szavak nagyon jól esnek. 

8. Térjünk ki az utánpótlásra: mit gondolsz a mai fiatalokról?

Ma egy fodrász, ha elvégzi az iskolát, azonnal nyithat üzletet. Nem kell éveket várni arra, hogy megkapja az engedélyt. Régen adott területen csak egy szalon üzemelhetett. Ma már ez sem így van. Ha valaki nyit egy üzletet, abban ideje, energiája és pénze van. Innentől kezdve azt szeretné, hogy az megtérüljön, sőt keressen is rajta. Fejlődni szeretne, de az oktatások sem olcsók. Támogató közeg nélkül nagyon nehéz elhelyezkedni ezen a pályán.

9. Milyennek látod a mai trendeket? Valóban ismétli önmagát a divat?

Kétségtelen, hogy látunk visszaköszönéseket. Azt azonban tudni kell, hogy nem áll jól mindenkinek minden. Egy bizonyos ruhadarab sem áll jól mindenkinek. Ugyanígy működik a frizura is. Ha megkérdezik tőlem, hogy mi a divat, akkor azt mondom, hogy az, ami jól áll. Nem lehet mondani olyasmit, hogy a rövid haj a divat vagy éppen a vörös szín. Nem biztos, hogy mindenkinek jól áll egy-egy trend.

10. Mit gondolsz, jó irányba halad a szakma összességében?

Leginkább a férfifodrászatról tudok nyilatkozni. A barbervilágban már jelen vannak a hosszú hajak, így a szakembereknek muszáj odafigyelniük ezekre is. Mindig lesz olyan, aki halad a divattal, képzi magát és észreveszi a változást, és lesz, aki nem. Van, aki akárhány évesen is fiatal tud maradni a szakmában és van, aki fiatalon meg tud öregedni.

Képek: Kökény Ferenc

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)