Hogyan kezdődött a szakmád Szerbiában?

15 éves koromban kezdtem a fodrászatot. Előtte kézilabdáztam, egy verseny előtt pedig mindenkinek szép hajat kellett vágatni. Felkerestem a szülőfalum Ostojicevo (Tiszaszentmiklós) legjobb fodrászát, Kothenc Évát, aki csak egy hét múlva tudott volna elvállalni, mert egyedül dolgozott. Nekem azonban nagyon fontos volt ez a hajvágás, ezért felajánlottam neki, hogy segítek, amiben csak tudok. Maradtam tehát a szalonban és elkápráztatott, hogy a fodrász mennyire meg tudja változtatni az ember külsejét. Érkeztek az emberek a szalonba, egy óra múlva pedig egy mosolygós, elégedett ember távozott teljesen más arckifejezéssel. Ez annyira megfogott, hogy a versenyre utazva végig azon gondolkoztam, hogy ha ennyi boldogságot tud okozni ez a szakma, akkor én is ezt szeretném csinálni.

Később megkértem ezt a fodrászt, hogy fogadjon fel tanulójának. Először vissza akart utasítani, mert azt látta, hogy a tanulók lusták és nem akarnak dolgozni, ráunnak a munkára. Amikor azonban én megszeretek valamit, akkor abba a teljes szívemet beleteszem. Végül elvállalta a tanításomat és maradtam is a stúdióban.

Mikor jöttél át Magyarországra?

Az első üzletemet 17 évesen nyitottam Mitchell Studio néven. Ebben az üzletben dolgoztam 32 évig, mielőtt átjöttem Magyarországra. Emellett Magyarkanizsán oktattam a Rehabilitációs Központ fodrászait. 2017-ben bezártam a szerbiai szalonomat, mert 10 évig ingáztam Szerbia és Magyarország között.

Talán 10 év ingázás után van összehasonlítási alapod: miben különbözik a szakma Szerbiában és Magyarországon?

Jelenleg Szerbiáról nem tudok sokat, mert nagyon ritkán járok vissza. Azt azonban tudom, hogy Magyarországon nagyon sok jó fodrász van. A baj ott van, hogy a szakemberek jól megtanulnak minden technikát, de nem mindig ajánlják azt a megfelelő vendégnek. Figyelembe kell venni az öltözködési stílust, a személyiséget és sok más tényezőt. Nem készíthetek alternatív frizurát egy klasszikus lelkületű embernek. Azt látom, hogy hiányzik annak az érzéke, hogy nem megváltoztatni kell egy frizurát, hanem a meglévőt fejleszteni a lehető legmagasabb szintre. 

Úgy tudom, több márkával is dolgoztál, igaz?

Fontos volt, hogy a szolgáltatásom magas nívón működjön, professzionális legyen. 27 éves koromban kezdtem el Schwarzkopf Professional termékekkel dolgozni. Előtte kipróbáltam más márkákat is Szerbiában, például Revlont és Redkent, Wella akkor nem volt kapható Szerbiában. Amikor a Redken bekerült a L’Oréal égisze alá, akkor azt a döntést hozták, hogy a balkánon a Redken helyett a L’Oréal Professionnel lesz a piacon.

Ezután találtam rá a Schwarzkopf-ra alternatívaként, azonban Szerbiában ez sem volt annyira divatban. Tetszettek azonban az Essential Looks kollekciók, mert egy kicsit másképp, alternatív vonalon közelítette meg a fodrászatot. Ráadásul minden technikát elmagyaráztak lépésről-lépésre, ezt pedig nagyon szeretem, hiszen könnyebben beépíthetem a szalonmunkába ezeket a technikákat.

Mi fogott meg az alternatív vonalban? Ezek a frizurák nem feltétlenül az utcai viseletet jelenítik meg.

Mindig egy alternatív vendégkört vonzottam magam köré, akik másképp szerettek volna kinézni, mint a többiek. Ezáltal ezeket a technikákat is el tudtam adni. A mai napig járnak hozzám vendégek Szerbiából, Bécsből, Frankfurtból, Berlinből, sőt Madridból is. Én nem csupán szolgáltatást nyújtok, hanem próbálom azt személyre szabni annak érdekében, hogy a hozzám érkezők bízzanak bennem. A vendégek általában rám bízzák teljes mértékben a hajukat, én pedig érzem azt, hogy mikor kell jobban rájuk hallgatnom vagy a saját elképzelésemet megvalósítani.

37 éve vagyok a szakmában, a vendégkapcsolat alapja a bizalom. Arra is figyelek, hogy én magam is minden nap jól érezzem magam és teljes odaadással végezzem a munkámat. Ez persze ennyi év után nem mindig egyszerű. Az emberek azért égnek ki, mert nem figyelnek magukra, minden ezen múlik.

Hogy néz ki a gyakorlatban az önmagunkra figyelés?

Az emberi kapcsolatok valamint az önmagunkkal való kapcsolat nagyon fontos. Járok pszichológushoz, foglalkozom a fizikai állapotommal, hetente négyszer edzek. Nem szabad elengedni magunkat. Van egy kínai mondás, amely szerint, ha megyünk, akkor a sors is megy, ha viszont megállunk, a sors is megáll. Folyamatosan tudom, hogy mik a céljaim és mit kell tennem annak érdekében, hogy azok megvalósuljanak. Mindig igyekszem kihívások elé állítani magamat.

Egy ilyen kihívás volt a Fear of Myself című könyved megírása is?

Igen. Több éven át gyűjtöttem az anyagokat, amelyek azonban szétesnek, ha nem rendszerezem őket. Amikor közeledett az ötvenedik születésnapom, akkor meg szerettem volna ajándékozni magamat ezzel a könyvvel, amelyből saját magam számára is kiderül, hogy milyen ember és milyen fodrász vagyok. Megírni egy könyvet nem egyszerű dolog, főleg ha nem vagy író. Ha viszont őszinteség van benne, akkor megtalálja az olvasókat.

Az olvasók számára reményt adhat, hogy az álmok mindig megvalósulhatnak. Adhat erőt a kudarcok és a csalódások idejére. Az újrakezdés és a fejlődés mindig lehetséges, de hinni kell és szeretni önmagad.

Ennek jegyében mik a közeljövő tervei?

Számomra a legfontosabb, hogy a könyv minél több emberhez eljusson. Elérhető az Írók boltjában, a Bestsellers Bookshopban, illetve nálam a szalonban is lehet kapni. Szerencsére nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, de az a célom, hogy idén ez a könyv még több embernek segíthessen, aki elakadt az életében.

Dolgozom egy kreatív projekten is, amely az év végén jelenik meg, erről azonban még nem beszélhetek. Személyes célom pedig, hogy az eddigieknél is jobban figyeljek magamra. Az ember, amikor szolgáltat mindenkire figyel, csak önmagára nem. Ez egy tanács a kollégáknak is: ha mi magunk boldogok vagyunk, a vendégeinket is boldoggá tehetjük.

Az angol nyelvű könyv megvásárlásához kattints ide!

Nyitókép: Ajkai Dávid

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)