Mivel sorozatunkban már egyszer szerepelt Ausztria, most kifejezetten Bécsre koncentrálunk. Márta Andreát kérdeztük.

1. Mikor és miért mentél ki külföldre?

2013-ban jöttünk ki a családommal, az akkor kilenc és két éves gyermekeinkkel. A férjem szeretett volna kijönni.

2. Mennyire ment könnyen a beilleszkedés?

Mivel a nyelvet nem beszéltem, ezért nem ment olyan könnyen a beilleszkedés. Az első időkben a gyerekeken volt a fókusz, hogy ők tudjanak minél hamarabb beilleszkedni az óvodában, iskolában, én közben magántanárnál később tanfolyamokon tanultam a nyelvet.

3. Milyen gyorsan találtál magadnak (fodrász) munkát?

A nyelvi hiányosság miatt nem igazán mertem szalonban elhelyezkedni, viszont itt nagyon sok magyar él, és az első időkben házhoz jártam hozzájuk. Elég vegyes tapasztalataim vannak, de végül sok igazán szimpatikus embert is megismertem. Ők a mai napig járnak hozzám a szalonba is.

Először egy magyar származású nőnél kezdtem dolgozni, de itt hamar kiderült, hogy a szakmai nívó sem az, amihez hozzászoktam, és a fizetés sem olyan gördülékenyen megy, úgy hogy ez csak három hónapig tartott. Ezután volt bátorságom egy belvárosi szalonba jelentkezni, ahova rögtön fel is vettek, a nyelv persze még okozott nehézséget.

Ha túl gyorsan beszéltek a vendégek, vagy nagyon bécsi dialektusban, akkor előfordult, hogy semmit nem értettem. De ez idővel javult, furcsa volt megélni, hogy a nyelv ismerete nélkül még egy egyszerű hajmosás is gondot okozhat. Aztán két év után már egy jobb helyre is jelentkeztem, szintén a belvárosban, azóta is itt dolgozom, a Copyright hairclub-ban. A mostani hellyel nagyon elégedett vagyok, megbecsülik a munkámat, a tudásomat és a bejelentés is a valóságnak megfelelő. Ez Magyarországon sajnos nem mindenhol volt így. Másfél éve kaptam egy céges autót is, a továbbképzéseinket fizeti a cég, minden évben egyszer van egy beszélgetés. Ez mindig egy alkalmazott és a két főnök között egy vacsora keretében zajlik. Itt mindkét fél elmondhatja, hogy mit tart jónak, miben lehetne változtatni a jövőben.

4. A hatóságok részéről milyen papírt kellett beszerezned az elején, hogy munkát vállalhass? Központilag kaptál ehhez segítséget?

Minden bizonyítványomat le kellett fordíttatni hivatalos fordítóval. Ezt ajánlom mindenkinek, aki tervezi a külföldre költözést.

5. Volt esetleg problémád fodrász-vendég viszonylatban a nyelvi akadályok miatt?

Nyelvi nehézségek előfordultak az elején. A főnököm mondta, amikor mondtam neki, hogy ez nekem nehézséget okoz, hogy:

„Igen Andrea, elsőre hallani, hogy nem az anyanyelveden beszélsz és van olyan vendég, akiben ez bizonytalanságot szül, de amint a kezedbe veszed az ollót, hidd el rögtön látszik, hogy profi vagy.”

Ez nagyon jólesett és sokat is segített.

6. Milyen egy átlagos munkanap és milyen hosszú?

Régebben minden nap dolgoztam 9.00-től 17.00-ig vagy 18.00-ig. Másfél éve váltottunk a heti három napra, így egy nap 8.00-tól 19.00 -ig dolgozom, viszont minden második hétvégém hosszú. Ez azt jelenti, hogy péntektől hétfőig szabad vagyok és ez azért kellemes.

7. Milyen a vendégek hozzáállása a külföldről érkező szakemberekhez?

A vendégek hozzáállása a külföldről érkező szakemberekhez ebben az üzletben elég pozitív. Az elején visszafogottan beszéltem az üzletben, nem is tudom, hogy mikor jött az áttörés, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy az egyik vendég a fizetésnél a szép frizura mellett a beszélgetést is megköszönte. Onnantól kezdve nincsenek félelmeim: ha nem is tökéletesen, de el tudom mondani, amit szeretnék.

8. Lelkileg mennyire megterhelő egy másik országban élni, távol a szeretteidtől?

Persze a szeretteimtől távol lenni az azért elég megterhelő lelkileg. Főleg, hogy amikor kijöttünk, még mindegyikünk szülei teljesen fittek voltak. A koronavírus időszaka nagyon megviselt. Édesapám akkor lett egy baleset következtében nagyon beteg. Sajnos ő már nincs is köztünk. Ezt nagyon nehéz volt megélni, hogy bár minden tőlem telhetőt megtettem, de mégsem tudtam olyan szinten mellettük lenni, mint ahogy akkor lett volna, ha otthon élek. Ezzel sajnos számolni kell annak, aki külföldre költözik.

9. Megélhetés szempontjából milyen választás külföldön fodrászként dolgozni?

Megélhetés szempontjából biztonságos itt dolgozni. A covid idején is kiderült. Bár be voltunk zárva, de bevezették a rövidített munkaidőt, így akkor is kaptuk a fizetésünk 75 százalékát, amikor nem dolgozhattunk. Ez nagy könnyebbséget jelentett és megnyugtató volt.

10. Az alap dolgok mellett volt lehetőséged pénzt félretenni? Valóban kolbászból van a kerítés?

Azt gondolom, hogy nagy lábon nem élünk, de mindenre jut és még félre is tudunk tenni. Dolgozni itt is kell, csak kiszámíthatóbb talán, mint otthon.

11. Tervezed, hogy hazaköltözöl?

A haza költözést még nem tervezem, addig biztosan nem, amíg a kisebbik gyerekem is el nem végzi az iskolát. De meglátjuk, mit hoz a jövő.

Képek: Márta Andrea

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)