Sok fodrász álmodozik egy saját vagy nagyobb szalonról. Kokics Viktória most egy ötéves tervét valósította meg, példája pedig sok fodrász számára inspiráló, sőt motiváló lehet. Egy ekkora döntés nagy felelősséggel jár, ám egyáltalán nem lehetetlen, sőt! Beszélgetés Kokics Viktóriával:

Hogyan indult a pályád? Milyen motivációid voltak a fodrászat irányába?

Nem tartozom azok közé akiknek gyerekkori álma vált valóra a fodrásszá válással, épp ellenkezőleg. Viccesen azt szoktam mondani, hogy annyiszor rontották el a hajamat, úgy voltam vele legalább a sajátomét rendbe teszem. Bár soha nem voltam nehéz eset ha a hajamról volt szó, mégis számos negatív élmény ért, és azt is láttam, hogy nem vagyok egyedül ezekben a szituációkban. Később jöttem rá, hogy ezek az akkor számomra nagyon negatív élmények segítettek abban, hogy fejlődjek szakemberként, hogy könnyedén tudjak a vendég nézőpontjából is gondolkodni. Így jöttem rá, hogy az értő figyelem, a kommunikáció és a kapcsolatteremtés lesz az én kulcsom a vendégekhez. 

A fodrászat akkor fogalmazódott meg a fejemben, amikor egy barátnőm felvetette, hogy csatlakozzak hozzá fodrászatot tanulni. 18 évesen már kirepültem, aktívan dolgoztam, így a hagyományos nappali rendszerű képzés nem jöhetett szóba. Mivel hiszem, hogy az élet okkal dob elénk lehetőséget, illetve hogy a tanulással csak több lehetek, elindultam a fodrászképzéssel a szakma útján. Hogy mit mutatott meg a fodrászat?

• hogy bármilyen készség megtanulható, ha igazán akarod,
• hogy imádok emberekkel foglalkozni,
• hogy fogékony vagyok a művészetekre és igénylem is azokat

Amit igazán szeretek a szakmában: a teremtés. Célom hogy előremutató, pozitív változásokat és hatásokat idézzek elő a környezetemben, hogy motiváljak és erőt adjak magamnak és másoknak egy jobb élet reményében. 

Nemrég új szalont nyitottál, hol dolgoztál eddig?

Egyszer azt mondták nekem, hogy ne nagyon dicsekedjek azzal hogy csupán egyéves fodrász képzést végeztem. Nem könnyű a gyorsított pálya, és nem lustaságból alakítottam így. Emiatt szükségem volt extra szorgalomra, kitartásra, mert éreztem a hiányosságaimat, ezért folyamatosan továbbképzésekre jártam. Fejlődni akartam, a vendégektől pedig nem elvenni, hanem adni.

Fátrai Krisztina hirdetése akkor került a szemem elé, amikor ezt megfogalmaztam magamban. Az első gondolatom az volt, hogy találtam egy példaképet, akitől szívesen tanulnék, akitől befogadhatok, akire szakmailag és emberileg is felnézek. Amikor elküldtem az önéletrajzomat, úgy gondoltam, legalább lesz Krisztinának pár vidám perce amíg olvassa. Azonban ő felhívott, én pedig remegő lábakkal szeltem át a várost hozzá. Amikor azt mondta vele tarthatok, majdnem elájultam izgalmamban, de őszintén felkészített arra is hogy ez nem lesz "laza menet."

Igyekeztem a lehető leggyorsabban pótolni több év hiányát a gyakorlatban és babafejeken. Minél többet tanultam és tapasztaltam, annál többet akartam még tanulni. A Fátrai Szalon csapatának 2018-tól 2023-ig voltam tagja. Az első években alkalmazottként, majd vállalkozóként is tesztelhettem magam. Fodrászként nem ugrottam volna önállóan a vállalkozói létbe: a szükséges készségek és szalon munka mellett önismeret, pszichológia, üzleti tudás és marketing gyakorlat is szükséges. Útmutatás és csapatjáték nélkül ez nem ment volna nekem. Az elmúlt évben a Waio szalonban dolgoztam székbérléses rendszerben, a szalonmunka mellett pedig tanultam a mestervizsgára és építettem az üzleti tervemet. 

Miért döntöttél végül saját, új szalon nyitása mellett?

A rutin megszerzése nem volt elég. Többet akartam tudni, többet akartam adni. Nagyon sok továbbképzésre jártam (fél évente 3-5 képzést is kiválasztottam), minden oktató és márka nézőpontjára kíváncsi voltam. Főként színváltozatások, melírtechnikák, korrekciók irányába specializálódtam, de amiben személy szerint igazán el tudtam mélyülni az a hajvágás volt. A nyelvtudásomat is kamatoztathattam: az online világnak hála egyre gyorsabban és többet lehet fejlődni különböző platformok és lehetőségek segítségével.

A versenyzés nem merült fel bennem, tudtam mentálisan rámennék. Próbálkoztam az oktatással, de arra rájöttem hogy bár szívesen átadom a tudásomat, de ez nem működök jól sok ember előtt. Így számomra egyértelmű lépés volt, hogy jelentkezem a budapesti mestervizsgára, hogy a jövőben tanulókkal foglalkozzak. Ez volt a szalonnyitás egyik fő motivációja.

A szalonnyitással kapcsolatban nagyon sok ötletem volt, folyamatosan jegyzetelnem kellett. Az ötleteim néha nagyon elrugaszkodottak voltak. Sehol sem láttam hasonló kivitelezést Magyarországon. Tudtam, hogy ha ezeket nem csinálom meg, örökké bánni fogom, a "mi lett volna ha" érzésnél pedig nincs demotiválóbb. Vállalkozóként felismertem, hogy a folyamatosan növekvő vendégkörömet egyedül nem tudom kiszolgálni becsülettel úgy, hogy saját határaim és személyes egyensúlyom is összhangban maradjon. 

Létre akartam hozni egy teret, ahol egy összetett élmény szolgáltatást nyújthatok. A tervezésnél minden körülményt megálmodtam ahhoz, hogy a vendégeim kiléphessenek a mindennapi körforgásból megpihenve testileg és lelkileg egyaránt.

A másik szempont az volt számomra, hogy a szalonban alkotó szakemberek egy pillanatra se érezzék megterhelőnek a mindennapokat: szeretném elősegíteni az egyéni kreatív energiák kibontakozását, szeretném átadni a tudásomat és fejlődni minden téren.

Mik a legnagyobb buktatói egy új szalon nyitásának? Mire érdemes odafigyelni?

A legnagyobb buktatók saját magunk vagyunk, a saját félelmeink. Én is sokáig bizonytalan voltam. Édesapám egyik nagyon erős mondata nyugtatott meg: "el kell vetned ahhoz hogy arass." Egy szalon megnyitása hosszú távú feladat, sok türelmet és lemondást igényel. Megtanított hogy nem szabad máshoz hasonlítanom magamat, mindenki a saját útján jár, és az úgy tökéletes ahogy van. Ez a mentalitás sokat segít ha szemben mész az árral. 

Elsőként újra kellett gondolnom a beosztásomat, életvitelemet: a fodrász munka mellett idősávokat kell kihúznom az üzleti rész számára, mely hosszú távon megtérülő feladat. Ebbe én is belebuktam több alkalommal. Nem tudsz teljes gázon pörögni a vendégek mellett és mindenre másra is figyelni. A legnagyobb tanulságom, hogy ne akarj egyedül mindent megoldani.

Ha valaki azt mondja, nem lehetséges az azt jelenti, nem tudja megcsinálni. Meg kellett tanulnom, hogy ha valamit akarok, több szakembert kell bevonnom, és legalább három irányból kell segítséget kérni. Mindenkinek javaslom, hogy nézzen rá többedmagával egy feladatra, beszélgessen az ismerőseivel, vonja be őket. Nagyon sok elakadásban segítettek az ismerőseim meglátásai és nézőpontjai.

A szalon megalkotása összetett feladat. Én egy olyat teret álmodtam meg, mely mindenkit feltölt, rendezett, tiszta, professzionális és modern. Fél évig egy új típusú csapatban szereztem tapasztalatot: belsőépítésszel, kivitelező csapattal, pénzügyi tanácsadóval, designerekkel, bútortervezőkkel és átalakítókkal alkottunk összhangban, akiknek nagyon hálás vagyok a belefektetett energiáért és türelemért. Nagyon sok támogatást kaptam, még a vendégeim is be tudtak csatlakozni a közös munkába. Fantasztikus eredmény született a végén!

Milyen tippeket tudnál adni azoknak a fodrászoknak akik nem merik ezt meglépni?

Ami nekem is mindig kihívást okoz, hogy nem szabad túlhajszolni magunkat. Emberekkel foglalkozunk, ha nincs kellő énidő, a vendég is megérzi a feszültséget, és abból semmi jó nem sül ki. Három havonta kötelezően kiírom a szabadságaimat, elengedtem a 10-12 órás munkanapokat. Figyelek arra mivel táplálkozom, rengeteget és változatosan sportolok minden nap, mérem a vízfogyasztásomat, nem kávézom, a dohányzásról leszoktam, rendszeresen járok szakemberekhez, akik a belső világomat is rendbe teszik, minden héten meditálok. Ezt nevezem én önszeretetnek. 

Pénzügyi tudatosság terén is figyelnem kell: egy rosszul kalkulált árlista mellett könnyen a fodrász fizet vendégének. Ezt tartom a legnagyobb hiányosságnak szakmánkban. Félünk árat emelni, elkérni az árát a munkánknak. Fejlesszük magunkat, adjunk többet a vendégeinknek, akik ezért örömmel fizetnek magasabb árat.

Ha azt mondják, nem fog sikerülni tudd, hogy ha beleállsz akkor szól a legnagyobbat! Meg kellett tanulnom, hogy az önkéntes tanácsadók a legrosszabb vezetők: nem szabad hagyni hogy eltérítsenek az utadról. Egy tanács, ami a másik ember belső világát tükrözi, eléggé ki tud rántani az erődből. Más kérdés az, ha hiányosságot érzel, merj segítséget és tanácsot kérni, de jól válaszd meg kit engedsz a környezetedbe, kinek a szavára adsz.

A másik jó taktika: bakancslistákat írok egy, öt, tíz és húsz éves távlatban. Ezeket rendszeresen újraírom, kibővítem. Segít hogy megtartsam a fókuszt, irányt mutat, tudatosságot hoz. Sok esetben ez gyorsítja és egyszerűsíti a folyamatokat. Az új szalon megnyitásával is egy ötéves tervem valósult meg, ami nagyon jó érzés!

Képek: Kokics Viktória

További cikkekért böngéssz az oldalon! :)